Sziasztok!
Nagy Nikinek hívnak, Szegeden születtem, jelenleg Budapesten lakom, sőt mi több már nagykorú vagyok, bár ez utóbbiról nem állítható, hogy mindig, minden élethelyzetben megnyilvánulna… 😀
Gyerekkorom óta élek-halok a divatért, talán nem is volt az életemben egyetlen olyan szakasz sem, amikor ne játszott volna központi szerepet a ruházkodás. Viszont sosem szerettem beskatulyázódni, mindig is imádtam kísérletezgetni, különböző stílusokba és identitásokba bújni, ezért nálam megtalálhatjátok mind az egyszerű, letisztult, mind az összetettebb irányzatokat.
Körülbelül 3 évvel ezelőtt sikerült arra a pontra juttatni az öltözködési mániámat, hogy elkezdtük mindezt “street style” stílusban, azaz utcai háttérrel, életszerű helyzetekben lencsevégre kapni az apukámmal (lévén hobbifotós), de csak úgy “poénból”, különösebb cél nélkül.
A megörökített képeket az Instagram oldalamon nikinagyniki felhasználónév alatt tettem időközönként közzé. Ezt egyébként azóta is töretlenül és tudatosan folytatom. Majd történt egy szép tavaszi napon… na jó, fogalmam sincs, hogy milyen volt az időjárás akkor… szóval kis posztolgatásaimnak köszönhetően végül szakmabeliek is felfigyeltek rám.
2015-ben például megkeresett egy magyar online divatmagazin (Fashionfave.hu), hogy mit szólnék egy olyan együttműködéshez, amelyben hivatalos formátumba önthetném az eddigieket, és onnantól kezdve náluk is megjelentetném a street style fotókat – komplett cikkek keretein belül.
Mondanom sem kell, hogy a felkérés igencsak felcsigázott, de egyúttal be is rezeltem tőle, mert épphogy kezdtünk kvázi belejönni a fotózásba, de a cikkírás egy teljesen szűz terület volt számomra, sőt megmondom őszintén, sosem voltak különösebb írói törekvéseim… Mindazonáltal volt bennem annyi tökösség, hogy belevágjak és igent mondjak, mert hajtott a kíváncsiság, plusz égett bennem egy egyfajta bizonyítási vágy is, hisz úgy tűnt megannyi év eszeveszett shoppingolása nyerhet ezáltal végre értelmet.
A lényeg a lényeg, most már ki merem bátran jelenteni, hogy nagyon is megérte próbára tenni magamat, hiszen imádtam, sőt, a mai napig imádom minden egyes percét és hála az égnek egyáltálan nem szűkölködöm a pozitív visszajelzésekben. Pontosan ezeknek köszönhetően vagyok hajlandó mindezt folytatni és minden fotózást eggyel komolyabban venni és profibban csinálni, mint az előzőeket.
Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem a magazinnal való együttműködésem során és valószínűleg sosem adtam volna a fejem blogolásra, ha ők anno nem keresnek meg. Sőt bónuszként egy nagyon jó barátot is szereztem az egyik kiváló, akkori vezető szerkesztőjük személyében, aki megannyiszor tartotta bennem a lelket, ha ne adj isten nem vettem annyira “lájtosan” a felmerülő akadályokat. Hozzá a mai napig fordulhatok és fordulok is tanácsért és inspirációért.
Közben úgy hozta a sors, hogy igény támadt egy saját felület létrehozására is és tulajdonképpen elérkeztünk a jelenhez, a “nikinagyniki” blog megszületéséhez.
Honnan a név?
19 éves koromtól kezdve egészen mostanáig rengeteget éltem angol nyelvterületen, így eléggé hozzá voltam szokva a fordított szórendű megszólításhoz, annyira viszont nem akartam “elangolosodni”, hogy ez legyen a “művésznevem” is , úgyhogy az a zseniális ötlet pattant ki a fejemből, hogy összevonom a 2 nyelvi elnevezésemet, így jött létre a “nikinagyniki”.
Hogy miről fog szólni a blogom?
Elsősorban a divatról, illetve a saját magam által megálmodott és többnyire apukám vagy a barátaim által lefotózott szettjeimről. Mindezt azzal a céllal, hogy Titeket inspiráljalak, ergo mit mivel mikor hogyan, természetesen Nikis megvilágításban. 🙂
Lesznek továbbá kiteszörfös bejegyzéseim is, hiszen a sport és legfőképp a kiteozás életem másik meghatározó eleme, immáron 6. éve űzöm über lelkesen.
Ezen kívül utazgatós, barátos, családos és szerelmetes, egyszóval “lifestyle” cikkek is születnek majd és ha sikerül rávenni magam, akkor talán szépség posztok is, bár ehhez még fűződik némi fenntartásom.
Szóval remélem nem okozom majd Nektek csalódást, én tényleg igyekszem minőségi anyagokat produkálni és inspirációként szolgálni, sőt amikor csak lehet, megpróbállak jókedvre deríteni Titeket!
Puszi-ölelés,
U.i.: Nagyon köszönöm elsősorban a családomnak, a szerelmemnek, továbbá a barátaimnak (abc-s sorrendben: Debreczeni Dórinak, Debreczeni Zitának, Jámbor Zsókának, Pavelcze Katának, Sólyom Bettynek és Verbai Tominak) a segítséget, a bíztató szavakat, vagy a szakmai támogatást és a hátszelet, nélkületek nem biztos, hogy ezt ilyen formában össze tudtam volna hozni.