Urban Chic

Újra hódít a trapéznadrág, amiről persze a legtöbb embernek Woodstock és a hippi korszak jut eszébe és vannak olyanok, akik pont ennek okán nem is szívesen bújnak bele, egyfajta tiltakozásképp az efféle életérzés ellen. Nekik is szeretnék ezzel a sorozattal kedvet csinálni, hiszen egyáltalán nem törvényszerű, hogy szemléletet kelljen váltanunk egyetlen ruhadarab miatt, és igenis lehet ezt a formát elegánsabb köntösben is viselni.

Hello City

Már legalább 2 hónapja, hogy ezt az outfit-et lefotóztuk, viszont most éreztem elérkezettnek az időt, hogy publikáljam is. Az időjárás továbbra sem túl kegyes hozzánk, bár akadnak melegebb, kellemesebb napok, de a várthoz képest még mindig alulteljesít! Viszont ez cseppet se zavarjon bennünket, ennek megfelelően is lehetséges ruházkodni és egyben hozni a csinos városi imázst. Sőt mi több, én azt gondolom, hogy nagykabátok nélkül lehet csak igazán csinosan öltözködni!

A részletek

Régóta hajkurásztam jó szabásvonalú és jó minőségű, fehér színű átmeneti kabátkát és végre a télen ráleletem.  Igazából nevezhetjük kardigánnak is, hiszen kötött anyagból készült, de a nagyon finom fajtából és igen jó tartása van. Egyenes vonalai remekül ellensúlyozzák a nadrág széles szárait és ettől az outfit már eleve veszít a hippi feelingjéből.

Tudom, hogy mindig ezt mondom, mert alapvetően minden szerkómmal így vagyok, de ez a kolibris ing egy szerelem darab. Kicsit kalandosan jutottam hozzá, hiszen amikor csak úgy simán lehetett kapni, akkor nyilván nem kellett, aztán elég gyorsan sold out lett. Én persze egy isteni szikra hatására kitaláltam magamnak, hogy erre nekem borzasztóan szükségem van. Akkor már természetesen rég nem lehetett kapni, pedig még az amerikai honlapjukon is csekkoltam, így arra az elvetemült lépésre készültem, hogy megrendelem ebay-ről tricsilárdért. Javában tartottak a leárazások, amikor is Bécsben az egyik üzletben a semmiből ez az egyetlenegy példány felcsillant a perifériámon. Űzött vadként ugrottam hozzá, nehogy valaki akárcsak egy pillantást is merjen rá vetni, bár annyira eltökélt voltam, hogy bárki kezéből kitépem abban a szent pillanatban, hogy hozzáér. Közben azon imádkoztam, hogy nehogy xs-es vagy s-es legyen, mert akkor elvesztem. Szerencsére a méret is tökéletes volt és senki sem sérült meg az árubeszerzés során. Slussz poénként jött még hozzá egy olyan potom ár, hogy majdnem sírvafakadtam örömömben, mikor megláttam a címkét 600-szor áthúzva. Ahogy említettem a mintája nagyon megkapott, különösképpen a nyakkötőn illetve mandzsettán található csíkok és a madár nyomat harmóniája.

Lehet, nem vagyok vele egyedül, de én nagyon nem akartam egyetlen trapézszárú nadrágot sem a szekrényemben látni. Jó pár éve újra felkapott volt, talán valamikor a 90-es években és nekem ott akkor be is zárult előttük a kapu. Viszont én is úgy vagyok a különféle termékekkel, hogy ha sokat tolják az arcomba, akkor azok iránt is elkezdek érdeklődni, amiket annyira otthagynék egyébként a boltok a polcain, hogy azt öröm lenne látni. Így esett, hogy hosszas huza-vona és baráti inspiráció után vettem én is magamnak. Én tényleg annyira végeztem velük anno, hogy esélytelen volt a gardróbóm mélyéről  akár egyet is előtúrni. Szóval vásárlásra kényszerültem, amit nagyon nem bántam meg utólag. Ahogy belebújtam, már pörgött is az agyam, hogy mivel fogom majd párosítani és egész belelkesedtem. Szóval az a jó hírem azoknak, aki nem szívesen hordanak efféle darabokat múltbeli elképzeléseik miatt, hogy érdemes egy új időegységben rápillantani az ügyre, adni neki egy esélyt és újragondolni az egészet, mert egész jó dolog sülhet ki belőle.

A cipő teljes mértékben a véletlen műve lett, de úgy érzem ebből sem jöttem ki annyira rosszul, hiszen szokásomhoz híven már megint elfelejtettem hozni egyet magammal a fotózásra, pedig tökéletesen össze volt rakva a fejemben a teljes kompozíció, csak a bőröndömig már nem élte túl. Szerencsére anyukám kihúzott a bajból, hiszen nála pont akadt egy olyan példány, amit úgy ítéltem meg, hogy nem lesz káros hatással az összképre. Ebben a szezonban is nagyon trendik a háncstalpú platform lábbelik, bár én jobban preferálom ezek idei újítását, az egyenes talpú változataikat, mert azok “egy fokkal” kényelmesebbek. Ez a darab viszont egész helyes, nem tűnik nagyobb lábon sem bumszlinak és menni is tudtam benne.

A táskának ismét hasonló sztorija van, mint az ingnek de abba már nem megyek bele, mert szinte magamat ismételném ezzel. Egy a lényeg, a végén ő is az enyém lett – szokták mondani, ” ahogy minden más is, amit Te Niki a fejedbe veszel” – és rettentően örültem neki. Hátizsák mégsem tarisznyás felhanggal, amihez nagyban hozzájárulnak a minimalista jegyek, semmi csicsa, letisztult vonalvezetés, merev fal, amitől a forma szépen megmarad. Én legfőképp az egyik vállamon, féloldalt hordom és csak ritkábban rendes backpack-ként vagy a tetején lévő fogantyújánál fogva.

Az aranyszínű karikafülbevalóm a legutóbbi cikkemben tűnt fel először, nyilván nem véletlenül, hiszen kedvenc darab és velünk van a kihagyhatatlan arany órám újdonság gyűrű kombóval kiegészítve. A gyűrűk egyébként így alkotnak egy teljes szettet és nagyon jópofa, kissé rendhagyó formájuk van.

A napszemüvgem pedig ismét tükrös, csak ezúttal sötétebb kék, aviátor model és a többi kiegészítőmmel harmonizálva arany keretes. Szerintem nagyszerű választás lehet egy ilyen formavilág, ha szeretnénk ellensúlyozni egy csinosabb outfitet. Hozzáteszi azt a plusz vagányságot.

Ismét köszönöm a képeket az NZOPhoto-nak! 🙂